szomorúság.

végülis nem mentem el állásinterjúra, hanem bementem dolgozni.
hívtam volna őket, hogy nem megyek el és beszéljünk meg más időpontot, de csak pittyegett a telo, utána meg szétkapcsolt a vonal. és ezt megcsinálta vagy 3x.
lehet, hogy nem is olyan nagy baj,hogy nem mentem el.
de írtam nekik ezután egy emailt is, hogy lehet észrevették,hogy nem mentem el és ha van rá lehetőség, akkor hívjanak már be délelőttre, mert amúgy én még dolgozok egy callcenterben...


vmiért nem volt olyan jó kedvem ma. magam sem értem, hogy miért.
de ez igazán később sem változott.
bementem dolgozni és láttam a listát kifüggesztve. hogy kinek mennyi értékelhetője volt a hónapban.
ez elég cink, hogy mindenki így egymásét is láthatja.
megláttam,hogy 1 értékelhetőm volt az 59-ből! nem akarok hazudni, most is rákerestem nektek, összeadtam...és hát ennyi. katának megvolt a 6 és így ugrik a fixe is 60ezerre. - nem akarok bonyolítani, de eleve annyi lenne a fixünk már az új szerződés szerint.. meg ugye szerződés nélkül is eleve arról volt szó, hogy akik már 2hónapja ott vannak, azoknak emelkedik a fix.. mind1. - vele beszélgettem, erre odajött két cukorbaba kollegina pfff... alapjáraton nem zavarnak, csak ne szólaljanak meg. főleg ilyenkor.
kérdezték máris katától,hogy látta -e a listát, erre mondta, hogy nem.. de előtte 1perce! mondtam neki,hogy neki 6 volt.. erre máris negédesen nyögte a csaj,hogy : gratuuu..neked 6 lett. és kérdezett engem is.
szerintem tudta, hogy nekem is mennyi.. csak katának állandóan nyalizik.. meg akik idősebbek.
aztán meg jött laci is..és kata megkérte,hogy nézze már meg,hogy neki mennyi lett a hónapban..
szóval elmondtam neki én, elmondta a kollegina, erre odaküldte a lacit is.
ő megleste és boldogan újságolta,hogy : hatos.
az újcsajszinak is nyálasan megjegyezte, hogy : neki 2 lett.. de ez még csak az első hónap volt, nyugi... hát mit mondjak. eszembejutott, hogy amikor én idejöttem,akkor engem is így biztattak,pont mint őt...és ettől felfordult a gyomrom.
és aztán ha ez nem lett volna elég.. ahogy laci ezt így közölte... láttam,hogy ő feláll és odasétált a listához, hogy megnézze az eredményeket.
ekkor kezdett el kerülgetni a sírás.
olyan nyomorultnak éreztem magam..
valami van.
talán tagadnom kellene.
de végülis azt hiszem,hogy tökmindegy. ebből jó NEM LESZ.
max megismerem jobban és rájövök, hogy mekkora egy szemét.. de h kigyógyuljak a saját hülyeségemből..?!.. csak szr, hogy éreztem, hogy kezdek süllyedni.. s utána még 2órán keresztül belebújtam a gépbe,hogy rá se nézzek és ő se lásson engem.


azt hiszem,hogy az élet igazságtalan... és nem egy tündérmese.
ha az lenne, akkor akik engem eddig is érdekeltek, és így megfogtak ahogy ő is.. akkor léptek volna.
de sosem így lett.
max. én léptem és kiderült, hogy feleslegesen, mert nem az volt, amit láttam vagy látni véltem.. passz.
a vicces az, hogy épp az a hét van, amikor ő is bújik.
szoktak ilyenek lenni. ezt is már ügyesen felfedeztem.
volt olyan,amikor látványosan került.. és volt olyan is, amikor odajött beszélgetni.
felmerül bennem a kérdés, hogy azért van ez így, mert én a katával barátkozok?
őt bírja.
ma is odajött és megkérdezte hogy van.. erre mondott vmit a kata.. erre elkezdett rá mosolyogni, hogy azért ez nem volt elég meggyőző. 
ilyenkor biztosan rosszul reagálnék.
szokásom és ezt kevés pasi tudja elviselni.
én meg sajnos ritkán vagyok pasikhoz aranyos.
most megembereltem magam vele kapcsolatban.
ha ő nem keres, nem néz rám, nem szól hozzám, akkor majd én nyitok. és foglalkozok is vele.
amióta csak ismerem beteg. állandóan köhög, tüsszög.. pl. ez az egyik, amit nem tudok vele kapcsolatban elviselni. rossz látni őt így.
vittem katának ma cukrot - direkt köhögésre, mert ő is asztmás és egyebek.. - és este már megkértem rá, hogy kínálja már meg őt is belőle, mert rossz hallani.. :((
erre meglepően, kata azért megjegyezte neki,hogy nekem jutott az eszembe, hogy kínálja meg őt és hallom, hogy köhög megint.. :(( szerencsére nem utasította vissza.. már ezen se lepődtem volna meg. és halványan megköszönte.
se mosoly, se semmi.


hallottam ma is beszélgetni, bár azt nem, hogy miről..csak valakivel hosszan beszélt..és kiment aztán a hidegbe a folyosóra is.. egyszál pólóban..és persze köhögött. hát vittem volna egy pulcsit. nemgáz.
feltételezem,hogy nő volt az.. csak már ez sem igazán számít.
inkább, ahogy velem bánik.
csak rossz,hogy szinte mindenkihez van egy kedves szava és pont hozzám nincsen.
de ettől függetlenül és törődni szeretnék vele.
amíg lehet.


hát ennyi mindent nem akartam róla írni.. csak szomorúnak érzem magam. most olyan, mintha senki sem törődne velem. van jobb dolguk is ennél.
és megint nekem kell előbb írnom, hogy írjanak már.
és ez nem tudom miért van így.
a sok gondolkodás végén mindig csak arra lyukadok ki,hogy azért lehet, mert meg vagyok szokva.
gini az van.
és gini lesz is.
gininek majd lehet írni.
addig meg foglalkozunk a fekete bárányokkal és sírunk is sokat miattuk.
felőlem akár le is tagadhatjátok.. bár igazán felesleges.. mert ez így van.
nem értem miért én kezdeményezem nálatok elsőként és olyan sokszor a találkozást is?!
nincs kedvetek hozzám? mi olyat mondok, ami unalmas vagy nem tetszik, bántó vagy negatív?!..
ezen is annyiszor elgondolkozok.
a sok miért-en.


és ő is ugyanilyen. olyan emberekkel beszélget, akik lenéznek engem és még köszönni sem hajlandóak nekem! egytől már megszabadult, de az tényleg elviselhetetlen fajzat volt már.. szinte rátelepedett. de még 1-2 ilyen ármánykodó alak maradt, akiket el kell, hogy viseljek.


mitagadás. a végén úgyis eljutok arra a pontra, hogy nem vagyok fontos. se a hőn áhított férfinak, se a barátnőimnek. és ennek lehet valami oka. mert, ha nincs oka..akkor hogyan reménykedjek abban, hogy tudok rajta változtatni..?!