again.brother.again.sister.

elég sok elmaradásom van itten, az biztos.
hogy a legfőbb dolgot említsem, a lakás már sínen van,voltunk ügyvédnél aláírni a papírokat! :) kifizettük az előleget is, szóval most már csak arra várunk, h a 3. fél cselekedjen, ergo az albérlők elköltözzenek.
érdekes, hogy rajtunk kívül álló okok miatt, se az eladó, se a vevő, vagyis én, nem tudunk lépni.
az eladó azt megtehette volna, hogy kifizeti a fiúkat, vagyis visszaadja nekik a kauciót.. de akkor sem tudtak volna nagyhirtelen hova költözni. bár, akinek meg kell oldani, az meg tudja oldani :)


a másik "nagyfalat" számomra, megint a barátaim.
az már egy dolog, h ajándékot vagy akármi mást nem kapok nagyrészüktől.. de a lelki szükségleteimet nem tudják kielégíteni.
én meg már nem akarok kapálózni.
vicces,hogy azt hiszitek h dobtok egy üzit, vagy felajánlotok egy talit, és máris meg van oldva minden.
egyáltalán nincsen :D
mialatt én 10üzit " dobtam " és számtalan találkozót ajánlottam fel, amik aztán vissza lettek utasítva.. mert mindig más fontosabb, kedvesebb, mint én. rossz látni, hogy elmentek bulizni és meg sem kérdeztek, h  esetleg ráérek -e. még akkor is,ha tudjátok, hogy dolgozok... de... hát nem ismertek ennyire?!


léda esetében is jogosan emelem fel a kezem : én találtam ki a kiállítást is.
és ennek az egésznek elképesztően rossz vége lett.
igen, jelent  számomra vmit, mert egész héten éreztem, hogy vissza fogja mondani. úgyis vissza fogja mondani. végén nem is lepődtem meg, hogy felépült a szép indok, hogy miért nem jön.
persze előző nap kellett nekem is rákérdeznem nála, mert önmagától nem írt rám.
utána megbeszéltük.
de másnap megint csak nem szólt hozzám, pedig fent volt msn-en, de láttam a kiírást is és tudtam, hogy nem fog jönni. msn-en 3-4 órát fent voltam, de nem írt.. aztán hajnalban kaptam egy smst, hogy akkor tényleg nem jön.
szerencsére már előre cselekedtem - és még lepődj meg, hogy másokat is meghívok a közös programra! hisz úgyis lesz vmi bökkenő..! - és felhívtam még este anyáékat, hogy apa mégiscsak kocsival menjen be reggel  dolgozni és akkor hazahoz. más esetben később du-n értem volna haza és akkor még előtte hazaér melóból, majd visszajön miskolcra kocsival.
az a nagy baj, h egyikőtök sem fogja fel, hogy egyetlen lépéssel mások életét is megkavarja.
főleg..hogy volt egy kimondatlan oka is a találkozónak.
névnapom volt.
én kis hülye.. avagy nagy hülye. külön programot akartam rá és együtt lenni aznap a barátaimmal.
kit lep meg, hogy nem jött össze?!
igazán nem vagyok már szomorú, inkább haragos.
és inkább szaladtam haza akkor is a családomhoz, akik már előre készültek a tortával és nem tudta anya sem, hogy tegye ki a lelkét nekem. velük is pár dolog nem passzol.. de mindig a családom maradnak!
..
és nem tudom megállni, hogy ne reagáljak a szavaidra léda.
te tényleg egy héttel később akarod megünnepelni a névnapom?!
ennél lököttebb ötlet már csak az volt, amikor etti mondta u.ezt a születésnapomra! ti teljesen meg vagytok zavarodva?! fordított esetben bezzeg...
ha a régi gini beszélne belőlem, akkor megértő lennék és empatikus.
csak rájöttem arra, hogy nem kívánok már mindent lenyelni nektek. és felesleges is.
hisz úgyis a saját probléma lesz az első.. az meg h nekem mit ígértek meg? rendezzem el egymagam.
nem vagy elég erős,hogy felülkerekedj önmagadon és azt mondd, hogy : igen, 1-2 órát rászánsz arra, hogy segíts és elintézzük az én dolgaim.
ígéretek természetesen előtte vannak, utána meg várhatok rátok, mint a messiásra.
a másik vicc, h azt sem engeded, hogy segítsek neked. elmondod, hogy baj van.. családi, egészségi.. akármi! 20percre lakok, át tudnék menni. de nem.
jobb leírni,hogy mennyire rossz, mennyire fáj.. vagy csak nem is reagálni, eltűnni 1 hétre.. aztán vidáman visszatérni, mintha mi sem történt volna. addig meg engem üssön meg a guta. hát, ütött is.
csak aztán egy szóval se mondd, h nem áll melletted senki, nem akar segíteni senki, mert akkor azt tényleg magamra veszem! és rájövök, hogy mennyire kár volt erőlködni és próbálni lelket önteni beléd, ha nem akarsz gyógyulni...


remélem boldoggá tesz a tudat, hogy ricsi sem ért rá szombaton.
vele hétfőn találkoztam újra. elkerülhetetlen volt, hisz munkatársam.
feltételezés megintcsak SÉRT, hogy jóban vagyok vele és erre ki kell találni, hogy mi randizni akarunk!
de.. ez is csak egy jó ok,hogy miért ne gyere velünk.
imádom a kifogásokat.
már amikor leírtam, akkor éreztem, hogy nem fog neked tetszeni. utána meg már hiába pedáloztam, hogy felkelek 8kor és még délelőtt átmegyek hozzátok, h aztán 11kor mehessünk vele kiállításra. ezt is én ajánlottam fel, de egyik fülön be..másikon ki..


de akkor a köv. hírek valszeg el fognak szomorítani titeket. tegnap mégiscsak kibékültünk ricsivel.
neki is ugyanígy megmondtam,hogy jó érvet arra nem mondhat, hogy miért mondta le kurvakésőeste a talit, ami miatt nekem a szombati egésznapos tervem felborult.. ami miatt a szüleim is értesíteni kellett.
direkt írom le mindig, mert biztos vagyok benne, hogy ilyenkor elindul a nagy tiltakozás, értetlenkedés a gép előtt.. de talán egyszer megértitek, hogy mennyire hatással vagytok mások életére.
szóval, megkérdeztem tőle h : jól van anyukád?
erre ő azt mondta : igen.
és innentől kezdve, indokot nem tudtam elfogadni. főleg úgy, hogy mennyire akart jönni és bíztam benne, hogy nem leszek egyedül! .. aztán csak h tudja, megmondtam, h haragszok rá és nem bízok már meg benne.. innentől kezdve melón kívül inkább ne is találkozzunk.
direkt. 
ilyenkor :
ad.1 az egyén belenyugszik, elfogadja a másik döntését, ergo nem harcol, nem változtat az állapoton.
ad. 2 krvára zavarni fogja a kialakult helyzet, hogy akivel eddig jóban volt, ezután nem akar vele többet lenni..és keresi rá a módszert, hogy hogyan győzze meg a másikat..


( vissza lehetne térni pár sorral fentebbi megjegyzésemre, hogy " egy üzivel minden meg van oldva?! " ez nektek a harc?! akkor nem hiszem, hogy tényleg fontos vagyok,max egy mellékes szereplő, akinek lehet nyögni, hogyha gáz van.. )


szóval.. vártam. először kimondta, hogy : ennél többet úgysem tudna tenni, minthogy bocsánatot kér. aztán már elkezdett gondolkodni.. és adott egy gyémántot.O.O
xDD
detényleg!
azzal játszott munka közben,megláttam...mondtam szép.. erre megkaptam.
aztán meg elmentünk inni.
igazán pontról-pontra felesleges kifejteni, hogy hogy lett ez a végkifejlet,de végülis romantikusan boroztunk.
abrosz és rózsacsokros váza nélkül.
jah és gyertya sem volt.. 
hm :DD najó.. csak bor volt meg croissant. 
aztán fél üveg tiszta bortól sikerült becsípnem. kapott puszit és meg is öleltem, szóval örülhetett.
és elkezdett bennem kialakulni, hogy olyan mintha a tesóm lenne. *.*
mindig is szerettem volna egy bátyust vagy egy öcsit, szóval most örvendek.


jellemző,hogy hazatértem.. jobbra-balra dőltem a gép előtt és persze del megintcsak ledorongolt, hogy HOGY KÉPZELEM HOGY EGYEDÜL MÁSZOK ILYEN ÁLLAPOTBAN HAZA?!
ööö...
xDD
ígérem vigyázok magamra na.
tudom,oly sok sötét alak mászkál pest uccáin, de.. én meg evedis thessan vagyok,nem de? :DD 
szóval, nyugalom és béke szigete.


uiiii:  FONTOS!! majdnem elfelejtettem. az italozás előtt, volt pofám megvenni a démonos kötetek UTOLSÓ részét! emiatt nagy a boldogság <3