~hétvége előtt~

ma megint csak azért posztolok, mert sokmindenről tudnék mesélni.
érdekes,h előző bejegyzéshez is pont az írt komit, akire egyáltalán nem gondoltam közben.
és ez jó.
a többieket nézve pedig rossz.
az biztos, hogy delorának mindig van ideje rám, mindig érdekli, hogy mi van épp velem és mindig fel tudja ajánlani a támogatását, segítségét is.. és még ezek után is - végülis, miért is lepődtem meg? - ő volt az, aki elsőként írt nekem commentet és keresett msn-en is feldúltan, hogy mi történt, beszéljünk már..
azóta már picit alakultak bennem a dolgok, de még azt érzem,hogyha akármit is akartok tőlem, ezután ti fogtok keresni engem. és vegyetek erőt magatokon, érdeklődjetek. max arra hivatkozok,hogyha annyira tudni akarnátok, hogy mi van velem, akkor olvasnátok ezt a blogot, hisz mindenki számára elérhető, a ti számotokra meg végképp.
ez szerintem nem olyan nagy ügy, pláne, hogy én naponta 2x-3x megnézem a bnőm blogjait, hogy mikor frissítették megint és van -e valami új info róluk. ha ez számotokra problémát jelent, akkor valszeg valami gond van. merhogy msn-en és telon ritka, amikor igazán elérjük egymást.
nem tudom,hogy ez megintcsak egy sajátos probléma nálam.. de nekem igenis hiányoztok.
csak belefáradtam, hogy állandóan én teperjek utánatok, úgy, hogy azzal sem vagytok tisztában, hogy mik történnek velem, milyen lelkiállapotban vagyok. ide meg mindent leírok, így megintcsak érdekes, ha nem tudtok semmit..és pislogtok most is nagyokat.
a múltkori eset egyik kis pontja az i-re pl. claudia esete volt, mert nem jött be dolgozni. én meg sms-eket írtam neki, hogy mizu van bent és adjon már életjelet. tudtam,hogy a tesójával van, de a főnökök is keresték.. rajtam keresték, gondolták, hogy én valszeg többet tudok.. de sajnos nem.
és előző este voltam kedves olyat mondani neki, hogy úgy érzem bnők is leszünk - mert ugye ő bent munkatársnőm és kevesen ismernek magánemberként is -.. aztán meg arra hivatkozott, hogy nem volt pénz a kártyáján, azért nem írt.
facebook.
msn.
de igen, engem nem lehet elérni.
nem tudom már, hogy mit tegyek, hogy észrevegyétek magatokat.
vagy nektek lehet pont elég, ha msn-en váltunk pár szót és pont. csak később mondjátok, hogy : nem, nem elég.. és kell a sűrűbb, nagyobb kontaktus. utána meg csak hagyjátok ellaposodni az egészet.
jó kérdéseim vannak,mi? ..


a másik nagy talány nekem meg az, hogy azt mondjátok, hogy " nem akartok elveszíteni ".. és mertek élni ilyen nagy szavakkal! és azt sem tudjátok, hogy mi van velem?? 
lehet, hogy ez már nálatok a felébredés jele, de sokáig ezt nem fogom  bírni.
én perpill. k-ára dolgoztam azért, hogy ne veszítselek el titeket. ahányszor már írtam nektek a talik miatt is, ahány üzenetet küldtem, mert érdekelt, hogy mi van veletek! minek örültök,ha örültök,miért vagytok szomorúak?? de láttam a képeket, hogy a barátaitokkal vagytok.. vagy nekik visszajeleztek, nekem nem. és időt nem tudtok szánni rám.
pedig kellesz. ha nem akartok elveszíteni. és nem fogom hagyni magam ezentúl. dolgozzatok meg érte, hogy velem lehessetek.
 ebben a posztban már kiemelem delt is, mert ezek nem rá vonatkoznak. ő még akkor is megoldotta,hogy felhívjon vagy írjon egy smst, amikor nem volt pénz a kártyáján. de MEGOLDOTTA. akkor is elhívott, amikor manikűröshöz ment, mert arra az 1-2 órára is, legalább mellette ülhettem és tudtunk beszélgetni. nem kellett külön talit sem szervezni emiatt, nem mondta, hogy " bocs, de annyi dolgom van, be vagyok táblázva.. ".. és ha ezek után még magyarázkodnátok és elkezdenétek kifogásokat gyártani, azzal csak mégszomorúbbá tesztek. ezerféleképpen el tudtok érni és tudjátok azt is,hogy hol lakom.. mit szeretnétek még?


az elmúlt napokban csak azt érzem, hogy süllyedek. próbálom a fejem fent tartani a víz fölött, de nehezen megy. minden nap történik valami, amitől úgy érzem magam, mint akit gyomron rúgtak.
még kedden reggel jöttem vissza bp-re, azóta anyáékkal nem is beszéltünk. 
azt mondták,hogy pénteken felhívják a tulajt és megbeszélik vele, hogy mikor nézhetik meg a lakást szombaton.
ma péntek van. és nem hívtak fel. 13kor kezdtem el hívogatni őket, hogy végülis mire is számítsak.
tisztában vagyok önmagammal. mindig is igyekeztem a kedvükben járni. apának szülinapja volt, emiatt tortát és egy üveg bort akartam venni neki. de biztosan tudni akartam, hogy jönnek -e..és hogy mikor..
még délelőtt vettem 3szelet tortát, hogyha jönnek, akkor 3asban megesszük. a bort meg későbbre hagytam, mert a melo szünetében is le tudok szaladni a boltba, ha kell..
szóval 13tól már hívtam őket.
kb. 5x.. már bementem dolgozni, de még onnan is.. és semmi.
aztán anya felhívott nagynehezen..és közölte, hogy ők már tegnap beszéltek a tulajjal és bocs h nem szóltak, de akkor majd szombaton 10kor mehetünk lakást nézni.
és hozzák magukkal a nénjém is.. mert több szem többet lát.
a csendes 3asnak,felköszöntésemnek is lőttek. de sebaj.
vettem még minyont.. de már nem örülök az egésznek annyira.
remegett már a kezemben az idegtől a telefon is.
a tulaj amúgy benyögte nekik, hogy már páran megnézték azóta is a lakást. anya szerint ez meg már " csak duma " .. szerintem meg nem, de rám meg ki hallgat?..
kedvem lenne azt mondani, hogy hagyjuk az egészet a francba.
végülis..ugyanolyanok,mint a barátnőim is.
én intézzek el mindent. mert, ha nem akkor a sértődés van. ők meg,ha nem szólnak valami fontosról, akkor meg : booccs.. szívjam ki a kisujjamból!
azért is mondtam az elején, hogy : én tisztában vagyok önmagammal. mert ami csak tőlem telik azt megteszem azért, akit szeretek.
ha valamit kér tőlem.
ha valamit elvár tőlem.
sokszor erőmön felül is. utána természetesen én vagyok lebszva, hogy : borzalmas személyiség vagyok. ahogy apa is mondotta volt, amikor most hazamentem hozzájuk. kérdéses lett számára, hogy engem ki képes elviselni..? pedig szerintem meg, pont én vagyok akkora hülye, hogy ennyire kiteszem a szívem tálcán nektek és nekik és várok valami kis viszonzást, hogy foglalkozzatok azért velem is.
mert őszintén szólva, én se a lakást, se az anyagi támogatást nem kértem és nem vártam el tőlük.
inkább a megértést és az érdeklődést.
ezzel szemben meg ők sem tudnak rólam semmit. végülis, meghúzhatjuk lassan azt az egyenlőség jelet köztük és köztetek.
a legszimplább kérdés jutott az eszembe: tudja azt valamelyikőtök,hogy mi történt matt-el?
és sajnos erre vonatkozóan egy csomó kérdés az eszembe jutott.
mert ez az én kis életem.




a másik dolog meg, ami miatt talán az egész posztot ma este elindítottam.. egyre rosszabb bent.
tegnap egy icipici dolog erőt adott.. hogy rám mosolygott. én mentem oda hozzá és kiharcoltam azt a mosolyt is, de sikerült. és ez később örömmel töltött el.
nemtudom,hogy miért csinálom.
néha rájövök,hogy csak egy ugyanolyan pasi,mint a többi, de aztán mégis csinálom.


ma is volt egy ilyen ép pillanatom. fellélegeztem.. aztán bejött. és megint olyan jó volt. megnyugodtam, biztonságban éreztem magam.
sokszor azt kívánom, hogy bárcsak megismerhetném.
sokszor meg azt, hogy lehet,hogy nem kellene,mert akkor elmúlna a varázs és meglátnám a hibáit.
és még mindig nagy problémát jelent az, hogy aljas emberekkel barátkozik.
clau ma is hallotta, hogy azok az emberek ma kibeszéltek minket a hátunk mögött, de naívan hisz benne,hogy nem akarnak rosszat és majd megkérdi, hogy miről volt szó..és reméljük nem arról, hogy ki akarnak rúgni minket.
akkor tényleg csalódnék benne.
bár hétfőn azt hiszem, fogok beszélni a főnökkel is és megkérdezem ezt a kirúgás dolgot. és megkérem rá, hogy legyünk őszinték egymáshoz és ha akármi ilyen tervük van, akkor 1-2héttel már előre szóljanak,hogy gáz lesz..és ne az adott napon.
mert akkor ott közös megegyezés nem lesz.
már kezdek ebben is igazat adni delnek. az ember csak önmagát védheti meg.
másra nem számíthatok. én meg nem vagyok az a típus, aki nagyokat nyel. a saját véleményem eddig sem maradt meg bennem, ha valami zavart, azt azonnal kiböktem a főnököknek is.
ha meg valami baj van, akkor oldjuk már meg.


érzem, ahogy változok.
sőt, azt mondanám,hogy igazán önmagam csak most merem megmutatni a nagyérdeműnek.
nekem is vannak eszközeim rá, hogy megoldjam, hogy bent maradhassak.
mocskos dolgok ezek és csak néha történik akkora baj,hogy elővegyem a " shotgunt ".
példa erre,hogy amikor egyik kollegám kirúgták,akkor ő azt mondta, hogy úgy kell eljönni egy munkahelyről, hogy később még visszamehess oda, vagy legalábbis jó ismertségben maradj a volt főnökeiddel is. mert ki tudja máskor hol futsz majd velük össze az életben.
ezt egy olyan kolleginának mondta, aki épp készült itt felmondani.
erre nekem meg pont az jutott eszembe, hogy azért az sem baj, ha tisztában vannak ezzel a volt főnökeim is.
sokan magasabb végzettség nélkül csicskáztatnak itt engem.
pedig egy-egy jó kapcsolatot tudnék mondani az apehnál vagy a a rendőrségnél is.
sőt,ha olyan szerencsém lenne, valszeg a rendőrségen később még én is tudnék dolgozni.
szóval igyekezzenek nem túlzottan feszíteni azt a húrt.
de ez fordítva sem lehet kizárt.
ha kedvesek hozzám, segítőkészek - és ez inkább megintcsak rám jellemző - akkor egy nagyon jó dolog is kisülhet belőle. de ezeket sajnos a buta emberek nem mérlegelik.


nézzetek ti is szét magatok körül. mennyi elszalasztott lehetőség volt?? mennyi más alternatíva ?? és aztán mennyi kifogás, magyarázat, hogy miért nem jött össze?!.. csakhogy később elmondhassátok, hogy tisztességesen éltetek és kevés pénzzel, de boldogan..


és megint csak az eszembejutott, hogy szeretnék vele lenni. de nem tudom ennek a módját megtalálni.
az a baj, hogy bezárkózok, amikor ő jön és nyit felém.
amikor meg elvonul,akkor keresem a társaságát. szívás.
a vicc meg újabban az,hogy a kollegáim keresik a társaságom. barátkoznának, nevetgélnének, én meg hagyom.. kérdés megin , hogy mi a fszt látnak bennem..??.. hát nem tudom mikor sikerül elfogadni önmagam.
de ilyenkor egy picit közelebb kerülök ehhez.. :) ők meg kedvesek és érdekli őket, hogy mi van velem.
úgy volt,hogy vasárnap megyünk katával meg ricsivel kiállításra, aztán kiderült,hogy csak szakmai rétegnek nyitott ez az egész.. - jellemző, hogy se engem, se ricsit erről nem kérdezte meg, bezzeg katát igen, hogyhogy megy..és sötöbö - aztán ricsi mondta, hogyha ide nem, akkor máshova menjünk már el együtt vasárnap, szóval megyek vele piacra. cosplayhez szeretnék cuccokat venni..és az a vicces, h akármit mondok, mindenre bólint és teccik neki.. xD szóval oda megyünk. ennek is örülök,mert nemistuom,hogy volt -e már egyáltalán fiú barátom, akivel ilyen jól éreztem volna magam és önzetlenül felajánlotta volna a segítségét és a társaságát, idejét.
és az is említésre méltó, hogy ő volt az első, akinek delorán kívül elmondtam a munkával kapcsolatos egyéb szándékaim és akinek az arca erre felderült és azt mondta, hogy : ő is ezt akarja csinálni és akár tanfolyamra is elmehetnénk, vagy mellékesben dolgozhatnánk együtt.


most egy pillanatra felderült bennem, hogy talán mégis keresne, ha ezt a munkahelyet itthagynám.
de addig is nyitottnak kell lennem, vagy majd max katával is nyitok felé.
úgy látszik itt amúgy másképp megmaradni sem lehet, csak ha szereted a benti társaságot és munkán kívül is összejársz velük. bár vkin ez sem segített, de ez már az ő baja.. :D


holnap még egy hosszú nap vár rám.
reggel anyáék jönnek, aztán lakásnézés.. remélem alkudni is képesek lesznek majd és megegyezünk egymással. remélem a szüleim helyett, max nagynénjém is odateszi majd magát. :)
aztán még délután találkozok dellel és elmegyünk venni macis sapiiiit. <33 ( ezt ricsinek is említettem, akinek a képe erre felderült és ezután nyugtattam meg a piacozással, hogy vele akkor oda megyek el és veszünk angyalszárnyat..cicafüleket..meg sötöbö.. :DD )


újabb kérdés. ha hűvös vagyok és levegőnek nézlek titeket, nem szólok hozzátok, az ennyire vonzóan hat rátok ?? :DD .. vagy ez annyira meglepő pont tőlem, hogy erre azonnal reagálnotok kell vmit??
őszintén.
sokan ilyenkor kezdenek el felém kapálózni.