az "örökké"-ről..

nincs olyan h "örökké".. csak sok kicsi boldog pillanat.. amiből mindig többet szeretnél.


vele lenni.és elhinni minden egyes szavát.
hogy jóban-rosszban melletted lesz.
történhet akármi.. de már jól kiismertétek az embereket...tudjátok, hogy csak bajt tudnak okozni.. de ti legalább egy állásponton vagytok.
és elhiszed, hogy ő is a te oldaladon áll.
aztán kiderül, hogy nem.
miért is lepne meg?.. csak emberből vagy és.. rosszul esik.. és csak miatta nem akartad feladni. mert átsegített a nehezén.
azt hiszem, ilyenkor csak megköszönni lehet az eddig szolgálatot. és búcsút venni egymástól.


akik ezután be akarnak lépni az intim szférába...erős fenntartással kell kezelni.
és a mondatot újra ismételgetni, minden egyes újabb nap reggelén  :


" nincs olyan, hogy " örökké ".. csak sok kicsi boldog pillanat.. amiből mindig többet szeretnél. "


én is ezt teszem ezentúl. pénteken apró darabokra zúzták a lelkem. a hitem.
aztán összeragasztották a darabokat..
már attól is sírni tudtam volna,ahogy rám nézett.
és hinni akarok benne, hogy amit akkor a szemeiben láttam : az valós volt. tényleg valós.


kézen fognám.. elvinném őt egy másik helyre. talán külföldre.
csak egy megátalkodott, őrült pillanat kellene hozzá.
pont olyan pillanat, amikor észrevesz.
megérkezik.. beszélget... érzem, hogy igazán nincs is ott.
aztán meglát.
és elgyengül és már csak ketten vagyunk.


a legnagyobb kívánság most az lenne, hogy : bárcsak örökké tartana.
igazán szeretném. lelkem mélyéből szeretném.
talán azért is,mert most össze vagyok törve..
de inkább most..talán JOBBAN szeretném, mint akármikor máskor. de ezzel szemben, csak azt tehetem, hogy újra szép perceket teremtek. és többet nem félek kérni, szólni érte... mert önmagától is adná és így nagyobb örömmel fogja adni, ha kérem.