itthon.

 " te még mindig úgy nézel ki,mint egy 20éves.. " mondá anyukám. persze előtte már kétszer megjegyezte, hogy már 27 vagy.. ami nem is igaz, mert még nem töltöttem be..és több mint 8hó kell hozzá, de mind1.. 
szóval itthon vagyok.
borsodban.
amióta hazajöttem már azóta is történt sok minden. jó és rossz is egyaránt.
eleve már erős migrénem volt, ezért msn-re sem mentem.. be se akartam kapcsolni a netet.. csak aludni. hátha elmúlik. aztán szerencsére reggelre már jobban voltam.. de valszeg ez a levegőváltozás miatt is van.. sokan mondják,h vidéken tisztább a levegő és ez van ilyen hatással rám. bár mostanában alapjáraton kínzott sajnos a fejfájás.
egy ideig még minden rendben is volt.. aztán szóba jött a lakásvétel.. és elszabadultak az indulatok.
szerintem a 2-3 hetes ideg tört ki akkor belőlem.
sok volt ez így mostanában nekem.
csak az volt rossz, hogy amikor megadtam apának a tulaj számát, akkor elsőre csak vonogatta a vállát,h most akkor ő hívja fel..?! de ez még nem is volt olyan nagy bibi.. csak amikor elkezdtünk arról beszélni, h majd alkudni kellene..és apa nem mer.
és amiatt vesztünk aztán össze.
és aztán már megint hiába kértek,hogy bízzak meg bennük.
főleg,h aztán hozzátette azt,hogy a héten nem is tudnak feljönni megnézni a lakást, csak majd max.szombaton.
és persze nekem ezt el kell fogadnom, mert nem kap szabadságot másik nap..
csak mondtam neki,hogy nekem mostanában majdnem mindennapom úgy telik, hogy reggel megyek állásinterjúra, után dolgozni és még este fél9kor lakást nézni.. csak mert ők mondták,hogy nem akarják az egészet jövő évre tolni..én meg ehhez így alkalmazkodjak.
és tudom,hogy nekem akarnak jót.
csak már megint úgy jön le az egész, hogy : nekem meg kell tennem, amit ők elvárnak tőlem.
még pár hete arról szólt a fáma,hogy mennék ki koreába.. akár dolgoznék is kint, ki is költöznék.
erre változtak a terveim.
de tudom,hogy jobb lesz így. csak szeretném azt látni,hogy nemcsak én teljesítem, amit ők kérnek tőlem. -  az egy dolog, hogy új munkahelyet keresek,de ők is naponta a fejemhez vágják..ahogy a lakást is.. -
..
aztán bőgtem,kiakadtam.. minden feszültség kitört belőlem.. majd lenyugodtam,kibékültünk.
ma meg megint anyával beszélgettünk.. és megint kiakasztott.
ha tovább folytatjuk tuti, h megint elkezdünk veszekedni egymással.
a pasikról volt szó és megint arról,hogy én vagyok a hülye, mert egyik pasi sem felel meg.
ezt sikerült egy ideje tisztáznom magamban.
idő kell, amíg begyógyulnak a hegek, de már azért ez egy picit jobb.
sok köszönet jár érte a barátnőimnek és az új terveimnek, amik lekötnek.
de ezt anyának felesleges lenne elmagyarázni, mert csak a saját vágyait akarja megint, hogy legyen egy rendes pasi mellettem és legyen már végre unokája.
hogy én mit szeretnék és milyen sebekből próbálok felépülni.. főleg lelkileg, az még mindig nem érdekes.
úgy érzem, minden csak azért van, mert szerintük így kell történnie.
mindennek megvan a maga menete.
iskola.munkahely.saját család. gyerekek.
én meg próbálok ehhez igazodni. csak az érzelmeim..néha nem engedik.


jó hír, hogy megismerkedtem valakivel. és őt is érdekli korea és japán is.
még nem találkoztunk egymással, de remélem a sors is úgy akarja, hogy legyen ebből valami.. mert már ez jó tenne nekem. <3