" .. halált és kárhozatot érdemeltek "

olyan sok mindenről akarok írni.
csak valójában nem is tudom, hogy melyik a fontos.. van -e annyira fontos, hogy megemlítsem.
írtam bejegyzést arról, hogy érdekel valaki.. aztán másnap már megváltoztak a dolgok.
ezt imádom.
egyik nap még emésztem magam miatta, aztán a helyére teszem magamban a dolgokat és elmúlik.
most legszívesebben azt mondanám, hogy nagy szavakkal is élhessek, hogy : megint tanultam vmit, megint változni fognak a dolgok, változtatni fogok rajtuk.
holnap sokminden másképp lesz.
nagyon szeretném ezt.

talán az idő múlása teszi, de egyre türelmetlenebb vagyok. egyre inkább felbőszítenek az emberek.
mindig rájövök arra, h nem változtak semmit.
nemcsak egyes emberek nem változtak, hanem úgy általában az emberek.
nem szeretem őket.
nem kedvelem őket.
sajnos hatással vannak rám.
és ha tehetem elkerülném, el fogom kerülni őket.
közben meg fogom tanulni kezelni magamban ezeket az érzéseket, h ne bőszíthessenek fel ennyire.

tegnap és ma.. előkerültek igen fontos témák delorával.
jó meglátásai vannak a világról.
szerencsére vonzom-rálelek olyan emberekre is, mint ő.. önmagam gyengeségét látom, azt a naívságot, amivel meg tudunk nyílni, közel próbálunk engedni magunkhoz másokat.
hiszünk még benne, h igenis.. nem mindenki gonosz és ugyanaz a tisztaság megvan benne is, mint mibennünk.
és aztán amikor az emberek elérték a céljukat, beférkőztek.. rádöbbenünk, hogy : nem.
ők nem tiszták.
ez is csak egy lecke volt.
talán ezért is vagyok mára ilyen amilyen vagyok.
bár azt hiszem mindig is ilyen voltam.
naív és tiszta és mégis felbőszíthető.
mert persze, h mi sérülünk meg.
még akkor is,ha megvan ez a kettősség.
de ez is már haladás, h eljutottam erre a pontra, h kimondhassam : igenis, tisztább vagyok és igenis kedvem lenne pusztítani és kiirtani az emberek nagy részét.

".. halált, kárhozatot érdemeltek. "

talán, ti, akik olvassátok ezeket a sorokat, ugyanígy éreztek.
megbántottak már titeket.
de felálltatok utána.

hogy tényeket is közöljek:

se a munkahelyen, se az albérletben nem jó nekem most.
addig jó, amíg békén hagynak, amíg nem szólnak hozzám.
direkt nem fordulok el másoktól, de ha ijesztően hat is, ezután méginkább közölni fogom a véleményem.

mert így leszek igazán én : ÉN.

nem azért, h megismerjenek, h megnyíljak mások felé. hanem azért, h kezelni tudjam a dolgokat és magamban helyre tenni, hogy nekem legbelül ne legyen rossz! nem akarok ezentúl nyelni.
még annyit sem amennyit mostanában.

rájöttem, h az a férfi, aki nekem tetszett.. ő sem az az ember, akinek én látom őt. ha úgy lenne, akkor velem beszélgetne és engem értene meg.
de nem. az emberek képesek a végletekig eltekinteni afelett, hogy én türelmes-tiszta ember vagyok. mert ez így van rendjén.
nem így képzeltem el a munkahelyet.. de nem változott semmi. ugyanazok a szerepek megvannak itt is, mint az iskolában is. csak most már megengedtem magamnak azt, h nyíltan utálkozzak.

istenem.. de sok példát szeretnék nektek ide leírni.
pl. hogy bemegyek és köszönök névszerint valakinek, mert előttem áll és nem köszön vissza.
utána már megállok mellette és 3x-4x a nevén szólítom és kedvesen megkérdezem,h : ti mikor jöttetek?...
és nem válaszol.

hogy a munkatársaim nagyrésze kontaktusra nem képes!!.. csak amikor hozni kellene vmit a boltból, amikor kölcsön kellene adni egy szál cigit, amikor kellene apró a kv-automatába... akkor igen.
akkor megtalál. mintha mi sem lenne természetesebb ennél, odajön hozzám és előadja.
szokásos szöveg jön, h : ha így viselkedik, akkor miért nem hajtod el?

prezentálnám, h milyen világban élünk. amikor furcsán nézek rá, meglepődök vagy nemet mondok, akkor mindenki lefagy és rámnéznek. kérdőjel virít a homlokukon !!
miért nem adsz neki? miért nem segíted ki ?

olyannyira megjátssza mindenki önmagát, h esküszöm.. már tudnak is arról, hogy semelyikük sem az , akinek látszik és ezeket az új-kitalált szerepeket fűzik egymáshoz.
én meg nem találtam ki magamnak új szerepet, megmaradtam önmagam..és ezért nem tudnak velem mit kezdeni.

pl. a munkahelyemen az a természetes, h bejön a főnökasszony, az emberek nyelve, a seggében van máris... aztán kimegy a főnök..és elmondják, h mekkora dög és huzzák a szájukat.
ezen első alkalommal lemerevedtem.. és még most sem tudom hova tenni.
olyan mintha valami színdarabot lesnél.
csak kérlek ne légy akkora marha, h te is bekapcsolódsz, velük játszol.
ettől mindenkit óva intenék.. bár.
miket beszélek?
kár ebben reménykedni, hisz az emberek többsége ilyen.
na,igen. ezt is megtapasztaltam.
ha velem vannak akkor ők is felcsapnak az igazság-tisztaság vitéz harcosaivá :DDD úgy tűnik, mintha értenék, amiről beszélek.
ez olyan, mint amikor az egyik idegesítő tag túlságosan felbosszantott. egyik nap még bevásárló listát írt claunak, h mit hozzon neki a boltból,h a 10perces szünetet azzal töltöttük, hha már amugy is a boltba megyünk, akkor neki vegyünk már " pár dolgot ".. amiből aztán egy nagy szatyor cucc lett!! példának okáért, örülök ha a 10perc alatt leszaladok a boltba és veszek magamnak 2kiflit, aztán visszaszaladok a meloba és akkor letelt a 10perc...
erre ő... bevásároltat.
oké. mondtam claunak, hülye vagy, meg nem tettem volna.
másnap összevesztek.
vagyis ugyanaz a csaj, aki leküldte a boltba, azt mondta rá, idézem : te szerencsétlen.
később engem is megpróbált a szájára venni, de kapott pár pofont vissza és inkább nem folytatta.
a többiek nem ilyen hangosak, inkább azok a típusok, akik mézesmázosan, mosolyogva küldenek el a fenébe.
semmi közük hozzám, mégis megteszik.
és sajnos igen, akivel állandoan szoktam beszélni, az kata. egyik nap még velem hurrogta le ezt a nagypofájú csajt, aztán meg megint hagyta, h ránktelepedjen és " megmagyarázza ", hogy ő miért beszél velünk így..miért viselkedik így.
én azóta sem szólok hozzá.
sőt. nyilvánosan kerülöm.
csak megfogalmazódott bennem az, hogy aki egyik nap még engem támogat, másik nap meg vele van jóban, és MEGPRÓBÁLJA ŐT MEGÉRTENI, ő végülis hol is áll, mit gondol ??
talán ezt meg is fogom kérdezni tőle.

és igen. velük kedvesek a főnökök, velük kedves az a férfi, aki nekem tetszik és őket elfogadják, meghallgatják.
és ennek a végére teszek itt most pontot.
lezártnak tekintem azt, h velük ennyit is foglalkoztam.
hogy felbosszantottam magam miattuk.
hogy nekem tetszett is ez a férfi. mert már nem.

nem egy az értékrendszerünk. és nem érhetnek fel hozzám.
én meg nem fogom bemocskolni magam velük.