2010. október 3., vasárnap

what happens with me







ez a legelső bejegyzésem itt.


sokáig gondolkodtam rajta,hogy hogyan kezdjem el.. mivel nem akartam rossz dolgokról írni nektek és azzal indítani mindent itt. persze, azok is hozzám tartoznak, részei az egésznek.. jók és rosszak is történnek.. de vagy az volt, h kedvem nem volt,vagy épp az,h csak a rossz történt.
ha most az lenne a kérdés,h: mi foglalkoztat épp a leginkább?
akkor azt mondanám, hogy a holnapi nap.
valszeg el fogok jutni a házidokihoz. etti volt olyan kedves,amin meg is lepődtem,h utánanézett,h melyek azok a rendelők, amik a legközelebb vannak hozzám.
néha kell az ilyenféle kisegítés is, mivel én elég lusta vagyok. még akkor is, ha rólam van szó, ha épp fontos lenne megtudni, de akkor sem keresek rá.
bár most oké.. biztos hamarabb megtettem volna, de aztán ő olyan hamar lecsapott a témára, h ráhagytam.. keresse meg.
szóval.. elmentem despairs rayre. hosszan fejtegethetném, h milyen volt. h megin milyennek látom-láttam az embereket és a barátokat magam körül. azt hiszem, ez most vagy már felesleges így utolag. szeretem őket. vagy már csak ragaszkodok hozzájuk..nemtudom.
régebben mondtam anyának,h azért nem keresek már új barátnőket, mert ha újakat is találnék,azokban is lenne épp elég és épp elég nagy hiba. belőlük is kitörne a rossz. hisz nők vagyunk.
irigyek. féltékenyek. önzőek.
ezért max. annyit tehetek, h nyelek, tűrök, vmikor kiborulok és megmondom,h mi a bajom.. v csak elmúlik. hisz nincs idő egy dolgon rágódni. holnap úgyis megint történik vmi.
ez aznap is így volt.
koncerten voltam.
lerendeztem magamban, aztán beteg lettem.
fel sem akartam fogni és most is dolgozik az agyam rajta,h elhitesse a testemmel, h ez is egy olyan dolog, ami el fog múlni.
kinövöm,túlélem, a szervezetem elpusztítja...haha.. ( most mr big - to be with you c. száma megy .. )
szóval néha vagyok ilyen gyerekes, h nem akarom elfogadni,ami bennem végbemegy.. aztán meg utánaolvasok.. és..
utánaolvastam.
a lényeg annyi,h fáj az alhasam és véres a vizeletem.
sőt,már tampont is kell használnom pedig most múlt el a menszesz.
erre eszembejutott,h izgalmas lenne,ha megin daganatom lenne.
aztán rákeresem neten és olyat is említett,h : cukorbetegség.
nah, ha most derülne ki,h cukros is vagyok.. akkor tuti,h öngyilkos lennék.
ez volt az első igaz gondolatom.
de tényleg megtenném. amikor a por-fémallergiám kiderült,az is elég sok volt nekem..még most is küzdök ellene.. de még a fülem sem birja az ezüstöt. - multkor tettem volna be fülbevalot és 5 perc mulva már viszketett a fülem.. - szoval.. küzdhetek én ellene,ha a szervezetem azt mondja,h nem.
szoval, akkor arra jutottam,h inkább daganat legyen,mint akármilyen allergia v betegség.
könnyebb tudni,h egyszer vége lesz, mintsem,h mindenféle dolog ellen egész életemben védekezzek és válogassak, mert az én szervezetemnek semmi sem jo. ezt már egész kiskorom óta a szüleim is kikezdték nálam.. h nekik bennem semmi sem volt jó. és most már a szervezetem is.
munkahelyen kolleganőm már figyelmeztetett a felfázással kapcs-ban.. aztán mondtam neki, h miket tapasztalok.
erre mondta,h nála is ez volt.
ez már az a "végső stádium ".
és ezt írja az internet is - orvosi szakvéleményt olvastam na -, h most már nem elég vigyázni, h nem ülök le hideg kőre meg stb. hanem a sok fekvés,pihenés,szellemi-lelki megnyugvás kell.
nah,jónak mondja.


amúgy érzem,h valami nincs rendben velem.
előre szólok,h semmiféle önsajnáltatás v ijesztgetés nincs a szavaim mögött.
azt mondták,ha kiírom magamból ezeket, akkor megnyugszok,jobban leszek.
én meg hiszek a pozitív gondolatok erejében.
ezért sem akartam még itt sem fekete hátteret.
amikor a blogot létrehoztam,akkor még be is jött volna.. a HP miatt főleg. de most úgy érzem,h a fekete is megerősítene a rosszban. és nem akarok mégtöbb negatív erőt bevonzani.


( szoval : maksim mrvica - somewhere in time . h még bőgjek is.. amugy imádom,csak.. eszembejuttat vmit,h én hol szeretnék lenni..)


na, aztán persze ideges lettem, de egy kis antibiotikum majd jót tesz, ha a házidoki is azt mondja. és elmúlik,és jobban leszek. csak már kicsit sok ez nekem,h már a saját testemmel sem tudok együttműködni.. pff
anyáék meg ugye hiányolnak - kb. 2 hete voltam otthon - és ez most csak azért fontos, mert nekik igyekszek más témákkal előrukkolni. ezt meg sem említem.
egyrészt örülök, h nincsenek itt.
hogy nem tudják, h mi megy végbe bennem, mennyire nyomorultnak érzem magam mostanában.
még mattet sem hevertem ki.. ahogy az utolso két barátomat sem.
és erre most ez van.
néha reménykedek benne, hha a sors is úgy akarja, akkor hamar vége lesz.
ha a sorsnak vagy a jóistennel egyéb terve nincs velem csak ez, h bábuként kezeljen és ne érezzem jól magam.. fel se tudjak állni az egyik sokkból.. mert aztán jön a másik.. akkor tényleg csak egy gyors kegyelemdöfést szeretnék.
amit ha jól érzek, tőlük úgysem fogok megkapni.
kár reménykedni.


szóval.. ha azt hinnénk, h rosszabb nem lehet.
pénteken rájöttem,h nem áll el a vérzés tampon nélkül..akkor azért elmentem dolgozni. - amúgy is akartam menni dokihoz, ugye a despa miatt, mert arra a napra betegszabit vettem ki és azt kellene ugye bizonyítani.. utána derült ki, hogyha akarom v nem, de akkor is mennem kell dokihoz a vérzés miatt. szóval pénteken mentem dolgozni, leszálltam a villamosról.
az mp4 kiröppent a zsebemből.
kiszakitotta a fülemből a két fülbogyót v miaz. semmit se tettem..
semmit.
ha viccelni szeretnék, akkor azt mondanám,h ez már komoly HP hatás lehet, mivel akkor olvastam ki az utolsó könyvet. szóval valaki varázspálcát fogott rám, vagyis az mp4-re.
én is meglepődtem, ahogy mások is leálltak körülöttem.
hova repült az mp4?
a villamos alá.
néztem nagy szemekkel le.
szólt egy lány, ki kellene venni.
szólt egy másik, szólni kéne a sofőrnek.
letérdeltünk.. nyúltunk be.
nemsokon múlt, h ne legyen kezem.. avagy karom.
de meglett.
sok a kis karc rajta, de él.
<3
főnökeim szerint nem érte volna meg, ha elvesztettem volna a kezem vagy karom egy nyavalyás mp4 miatt.
de viccel elütöttem.
mondtam,ha egyszer isten ugy akarja.. vagy a sors..
amugy az benne a poén,h pár munkatárs már ment haza azzal a villamossal és páran még szóltak h hagyjuk már, hadd induljon már el a villamos.
de pár idegen csajszi rájuk szólt, h épp a síneken van az mp4.. :DD
de nekik tökmind1..ugye?..csak menjenek már..


aztán egy idős nénike jött utánam,megálltam a zebra előtt. és megjegyezte,h még piros van.. várjak még.


nemtudom mi ez...remélem,h el fog múlni és h nem kell majd róla szólni anyáéknak.
amennyire szeretném azt,h ne legyenek itt, ugyanannyira szeretném azt is, h itt legyenek mellettem.
megölelhessem őket.


azt hiszem,h most ezzel le is zárom a mai bejegyzést.
van még 1-2 dolog, amiről mesélnék, de elsőre ezt tartottam a legfontosabbnak elmondani.
ha már kapok erre válaszokat, akkor jöhet a többi dolog is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése