2011. január 4., kedd

előbb,mint gondoltam volna

még tegnap este, az előző bejegyzés után mondtam delnek, hogy szerintem egy ideig már nem is fogok ide írni újdonságot, elég volt a tegnapi is.
de mivel alakultak a dolgok..
aham, egy este alatt.

a helyzet jobb és rosszabb is lett egyben.
a jobb azért van,  mert érzem rajta, hogy komolyan gondolja és ennyit sosem becézett még.. *.*
ezt igazán szavakkal le sem tudom írni.. csak én érzem és látom rajta, hogy mennyire igyekszik kimutatni az érzéseit és hogy szerinte is egyre mélyebb lesz ez köztünk. nem mondom ki.. mert még, hogy azt a bizonyos sz betűs szót kimondjam, ahhoz még idő kell. és amint a bnőimnél is tapasztaltam, ha kimondom, akkor utána azt hiszik, hogy akármit szabad..vagy csak odavetettem és kész.
pedig ezek igazán komoly szavak!
szóval most minden jó lenne így, csak tegnap elkezdtünk komolyan beszélgetni egymással.
ha azt vesszük még ez is tetszik benne, hogy ki lehet neki mondani a dolgokat és ő is képes rá, felnőttként kezelni a helyzetet.
csak..
szóval tegnap este elkezdtünk beszélgetni... csak annyit mondott, hogy : holnap valszeg elmegy melót keresni.
aham,angliában..
- anyum szerint sosem leszek képes egy elérhető,jófej pasit választani.. : / de mit csináljak, ha nekem tetszik hogy elérhetetlen? hogy nehéz eset? hogy lehet küzdeni és nyavalyogni miatta? .. mondjuk 1hónapig. aztán... -
nem akarja, de nincs mit tenni. és ezt kell nekem most megérteni, felfogni valahogy.
- anya erre azt mondta/mondaná,hogy ha a helyedben lennék, keresnék mellette egy másik pasit is, randizgatnék.. és lehet igaza van és meg is tenném. csak 1., olyan jó ezt az érzést ÉREZNI iránta és nem akarom, hogy elrontsa ezt a bűntudat vagy akármi hülyemagyarpasi megjelenése.. juteszembe, peti még mindig hivogat.. sőt, azt sem akarom,hogy ő tegyen valamit. mert nem tesz. " honnan tudod?! " kérdeznék megintcsak.. honnan.. ha ti a szerelmetekre gondoltok, ugye nem feltételeztek róla ilyen rosszat?.. én akkor miért gondolnám?..

szóval.. és igyekszem már a lényegre térni! ő itt akart maradni velem, még érkezett volna neki 2honapig a munkanélküli is és közben a barátja elintézi neki bp-n a munkahelyet..
de anyuja elkezdett sírni, hogy legalább az ünnepeket töltsék együtt.
úgy volt, hogy szilveszterre max hazajön. nem jött.
ami otthon volt félretett pénze, azt szülei " kölcsönkérték ".. és most azzal bsztatják, hogy dolgoznia kellene. mert ők nem tartják el.
de nem akarják,hogy hazajöjjön..

megígértem, hogy kedves leszek és türelmes. az is voltam vele végig. szerencsére mindig ő mondta ki az én gondolataimat,érzéseimet is az egész helyzetről. pl. hogy ő ezt nem akarja, ez így nem fer vele szemben...
de perpill. dolgoznia kell ott, hogy aztán legyen pénze hazajönni..
este már rémálmaim voltak ezek miatt.. hogy így mi lesz velünk.. és egyáltalán még nem is láttuk egymást, jól fog -e alakulni minden köztünk?! már megint túlságosan komolyan veszek mindent, pedig vele így is könnyebb és mégis nehezebb valamiért. vicces, nem?

anyuja,oda akarja láncolni.. hát mondom, én is szívesen láncolnám már magamhoz.. : DD
de az is igaz, hogy eleve akartam adni az egésznek egy hónapot.
mert a sok külső hatás miatt már megint elfelejtkezek arról, hogy miket szeretnék ÉN!
anyum szemében mindig azt látom, hogy : férj-gyerekek.. amikor arról beszél, hogy már 27 leszek.
én őszintén örülnék annak is,ha 27éves koromra lenne egy komoly párkapcsolatom, szeretnénk egymást.. és önmagam is lassan megtalálnám.. ennyih.
másrészt.. talán nem lenne ekkora bűntudatom,hogyha városban vagy más közösségben nevelkedtem volna.. egyszerűen a karrierem és a saját önmagam megtalálása, a világ megismerése sokkal jobban érdekel, hogy a nyugalmat, a gyermekáldást válasszam. és szerencsére a barátnőim is ezen a véleményen vannak.
szomorú egyrészt a kérdés, hogy : hova szülnénk mi babát?!
másrészt meg.. miért kell ennek olyan szomorúnak, lehangolónak lennie?!
mint azt már tegnap este páwámnak is mondtam, az a szüleinek az elképzelése, a szülei döntése, hogy ők kiköltöztek.. de neki ezt nem kell elfogadni és beletőrödni.. erre ő azt írta vissza nekem, hogy:
" mindent nem fogok miattuk elengedni.. "

és még valami, 61,9 voltam.. 61,1 lettem!!! most emiatt tökre boldog vagyok... náthásan amúgymeg : D fújom az orrom,köhögök meg etc. kívánok nektek is mindenjót és találjátok meg minden napban a boldogságot <3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése